Az epebetegek étrendje (EB)

Az epebetegek étrendje (EB)

Az epebetegségnek több fajtája (gyulladás, kő) és különböző súlyosságú szakaszai lehetnek, s a
diétának mindig ehhez kell alkalmazkodnia. A megfelelő étrend nemcsak súlyosabb állapotban döntő fontosságú, hanem a látszólag panaszmentes időszakban, sőt az epehólyag eltávolítása után is. Az elővigyázatosság megakadályozhatja az állapot romlását, megelőzheti a görcsöt és a fájdalmat.
A súlyosabb állapot ellátásában és diétás kezelésében feltétlenül az orvos utasításait kell követni. Az általunk javasolt ételek elsősorban a viszonylag panaszmentes időszakra vonatkoznak. Összetételük, elkészítésük a súlyosabb állapot kivédését szolgálja. Mivel az epebetegek egyéni tűrőképessége az ételekkel szemben rendkívül változó, erre a tényre is figyelni kell.
Az általános kímélő étrend (ÁK) jellemző vonásai az epebeteg diétájára is maradéktalanul érvényesek. Tápanyag-összetétele azonban más, mert az étrend zsiradékban és koleszterinben, elhízás esetén energiában és szénhidrátban is szegény, ami elsősorban a natív cukor (cukor, méz) korlátozását jelenti.
Mindenféle zsiradék fogyasztása erőteljes epehólyag-összehúzódást eredményez, fájdalmat és görcs kialakulását vonhatja maga után. Zsírszegény étel készítésével nemcsak a rohamok kialakulása előzhető meg, hanem csökken az epekőképződés veszélye is.A zsírt teljesen elhagyni nem lehet, mivel hiányában a zsírban oldódó vitaminok felszívódása zavart szenved, íztelen, színtelen, jellegtelen lesz az étel. A felhasznált kis mennyiségű zsiradék azonban elsősorban növényi eredetű legyen. Ezt kiegészítjük sovány húsokkal, húskészítményekkel, alacsony zsírtartalmú tejjel, tejtermékkel és zsírszegény ételkészítéssel (pl. fóliában, teflonban, grillben sütés, AMC edény használata, száraz rántás).
Az állati eredetű zsírok mennyiségének csökkentése egyúttal az étrend koleszterintartalmának csökkentését is jelenti, hiszen például a tojássárgája, a sertészsír, a szalonna, a tepertő, a vaj, a tejszín ebben is gazdag.
Az étrend alacsony energiatartalmát a zsírszegénység részben biztosítja. Elhízott epebetegeknél azonban a szénhidrátgazdag nyersanyagok korlátozása is szükséges, és elsősorban a cukor mennyiségét csökkentsük, vagy hagyjuk el. A cukor – azon kívül, hogy energiatartalma magas – fokozza a kőképződés veszélyét. Az édes ízt jól pótolják a mesterséges édesítőszerek.
A diétás rost nélkülözhetetlen az epebeteg étrendjében, hiszen elősegíti az egyenletes bélműködést, megköti a fölösleges epesavakat és a koleszterint. A rostban gazdag zöldségfélék és gyümölcsök azonban nagyon gyakran panaszt okoznak, amit nem minden esetben a rostok, hanem a nyersanyagra jellemző illóolajok váltanak ki. Ezek nemcsak a rostokkal társulva fordulnak elő, hiszen a legártatlanabbnak látszó fűszerek (pl. a vanília, a szegfűszeg, a majoránna, a petrezselyem zöldje) is okozhatnak kellemetlen tüneteket illóolaj-tartalmuk miatt.
Alapvetően az egyéni tűrőképesség dönti el, hogy a beteg melyik nyersanyagot, fűszert fogyaszthatja. Az ételkészítés során lehetőségünk van arra, hogy ezeket a hatásokat csökkentsük. A durva rostokat például áttöréssel, hámozással távolíthatjuk el, míg az illóolajok egy része eltávozik, ha a zöldségfélét (pl. kelkáposztát) fedő nélkül főzzük.
Az epebeteg általános állapotát jelentősen befolyásolja az étkezések száma, az ételek mennyisége és az étkezés körülményei. Ajánlott, hogy naponta ötször, rendszeresen, egyszerre mindig kis mennyiséget fogyasszon. Ezzel egyenletes epeelválasztás érhető el, és kiküszöbölhető a kellemetlen közérzettel járó ritka és erőteljes epehólyag-összehúzódást.

Forrás: Bencsik Klára – Gaálné Labáth Katalin: Szakácskönyv az egészségért.