|
A diéta összetételét alapvetően a beteg állapotát tükröző vizsgálati eredmények – a vér kreatinin-(fehérje bomlástermék), nátrium-, kálium-, foszforértékei és a gyógyszeres kezelés együttesen határozzák meg. Mivel a krónikus veseelégtelenség diétájára nem lehet és nem is szabad általános érvényű szempontokat megadni, az ismertetett ételek is csak lehetőségeket tartalmaznak a fehérje- és energiatartalom biztosítására s a foszfor, a kálium és a nátrium csökkentésére – a betegség első, kezdeti szakaszában.
A veseműködés károsodását késleltethetjük azzal, ha az étrend ös
szeállításában a viszonylagos fehérjeszegénység mellett elsősorban teljes értékű fehérjék adására törekszünk. A jelentősebb növényi fehérjetartalmú élelmiszereink közül csökkentjük, sőt elhagyjuk a lisztet, és például keményítővel, Nephropán kenyérporral, a hagyományos tésztát pedig pedig FE-MINI tésztával helyettesítjük. A kenyeret, a péksüteményt, a süteményt csak az alacsony fehérjetartalmú Nephropán kenyérporból vagy keményítőből süthetünk, de készen is kapható a Dunakenyér Rt fehérjeszegény kenyere.
A foszfor és kálium bevitelének csökkentését úgy érjük el, hogy elsősorban az alacsonyabb foszfor- és káliumtartalmú nyersanyagokat választjuk ki, és különböző konyhatechnológiai eljárásokkal (pl. áztatással, előfőzéssel, a főzővíz elöntésével) mérsékeljük az élelmiszerekben lévő foszfor- és káliummennyiséget. Törekedjünk vitaminokban gazdag vegyes étrend összeállítására. Azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyekben viszonylag alacsony a foszfor- és káliumtartalom, lehetőleg nyersen fogyasszuk, a C-vitaminszükséglet biztosítása érdekében. A cukor, a zsiradék (ami növényi olaj legyen) bőségesebb felhasználásával fedezhetjük a szükséges energiamennyiséget. Magas energia-, alacsony fehérjetartalma, kellemes íze miatt a tejszínt sokféleképpen értékesíthetjük az ételkészítés során.
A diéta összeállításánál külön gondot jelent a beteg energiaszükségletének biztosítása, a szigorú megszorítások miatt. Éppen ezért azokból a nyersanyagokból adjunk bőségesen, amelyeknek fehérje- és a csökkentendő ásványianyag-tartalma (Na, K, P) alacsony, viszont energiatartalma magas (méz, cukor, cukorka, étolaj, margarin, vaj, tejszín, tejföl, zsírosabb húsrészek, tepertő).
A szervezet kálium- és nátriumtartalmának szabályozása az orvos döntése szerint gyógyszerrel vagy diétával, esetleg mindkettővel történhet.
A napi konyhasó (illetve nátrium) és folyadékfogyasztás mértékét mindig a kezelőorvos határozza meg.
Folyadékként elsősorban tiszta vizet fogyasszon a beteg, mivel az ásványvizek, üdítőitalok, gyümölcslevek kálium-, nátrium- és foszfortartalma jelentős lehet.
Bencsik Klára – Gaálné Labáth Katalin: Szakácskönyv az egészségért
|